A boldogság és az agy

Az emberi evolúció során az agy mérete megnőtt, különösen egy adott részen, amelyet neokortexnek neveznek. A neokortex lehetővé teszi számunkra, hogy beszéljünk, álmodozzunk és gondolkodjunk.

A neokortex terjeszkedésének okait keresve a drezdai Max Planck Molekuláris Sejtbiológiai és Genetikai Intézet kutatói a Carl Gustav Carus Dresden egyetemi kórház munkatársaival együtt korábban számos molekuláris szereplőt azonosítottak. Ezek a molekuláris szereplők jellemzően belsőleg hatnak az úgynevezett bazális progenitorokban, az őssejtek a fejlődő neokortexben, amelynek kulcsfontosságú szerepe van a tágulásában. A kutatók most a szerotonin boldogság-neurotranszmitter további, újszerű szerepéről számolnak be, amelyről ismert, hogy az agyban funkcionál az elégedettség, az önbizalom és az optimizmus közvetítésére – hogy sejten kívüli módon növekedési tényezőként hasson a fejlődő ember bazális őssejtjeire. Ennek az új funkciónak köszönhetően a placenta eredetű szerotonin valószínűleg hozzájárult az emberi neokortex evolúciós terjeszkedéséhez.

Wieland Huttner, a Max Planck Molekuláris Sejtbiológiai és Genetikai Intézet kutatócsoportja, aki az intézet egyik alapító igazgatója, számos tanulmányban vizsgálta az emberi neokortex evolúciós terjeszkedésének okát. Laboratóriuma egy új tanulmánya a szerotonin neurotranszmitter szerepére összpontosít ebben a folyamatban. A szerotonint gyakran nevezik boldogsági neurotranszmitternek, mert olyan üzeneteket továbbít az idegsejtek között, amelyek hozzájárulnak a jóléthez és a boldogsághoz. Az ilyen neurotranszmitterek agyi fejlődés során betöltött potenciális szerepét azonban még nem vizsgálták részletesen. A fejlődő embrióban a méhlepény szerotonint termel, amely a vérkeringésen keresztül jut el az agyba. Ez igaz az emberekre és az egerekre egyaránt. Ennek ellenére a placenta eredetű szerotonin funkciója a fejlődő agyban nem ismert.