A futás pszichológiai hatása

Futás

Minden ciklikusan ismétlődő mozgás – legyen az gyaloglás, séta vagy futás –  sajátos élettani változást eredményez az egész testben, még az agyunkban is. Akik rendszeresen járnak futni, nem csak tudják, hanem érzik is, hogy a futás feszültséget old, többnyire jobb kedvre hangol.

Ennek oka, hogy az agyban sajátos anyag szabadul fel, melyet saját szervezetünk termel. Ez nem más, mint az agyból felszabaduló opioid vegyület, amely biokémiai változást hoz létre a test belső világában. Ezért van az, hogy ha nagyobb mennyiséget futunk, sajátosan derűssé válunk, megfeledkezünk arról, hogy a talpunk elzsibbadt, vagy egy korábbi sérülés sajogva fáj. Sokan pont az ilyen lelkiállapot elérése érdekében feszültségoldás céljából választják ezt a mozgásformát.

A futás testünkre gyakorolt pszichológiai hatásai az alábbiak:

A futástól megnő az önbecsülésünk abból adódóan, hogy le tudjuk a saját lustaságunkat győzni. Felszabadult állapotba kerülünk. Futás közben saját testi folyamatainkra terelődik a figyelmünk, így a testünk belsejében lezajló folyamatokra összpontosítunk. Ezáltal olyan szervi történésekre is felfigyelünk, amit egyébként alig vennénk észre. Többek között jobban észleljük az izmaink feszülését-lazulását, szívünk dobbanásait vagy az orrunkba, tüdőnkbe áramló levegő útját. De környezetünk hatását is jobban megfigyelhetjük magunkon: ha erdőben futunk, észrevesszük talpunk alatt a talaj keménységét, vagy puhaságát, a tiszta levegőt.

Futás közben belső gondolati világunk felé fordulunk, ennek következtében saját fantáziaképeink villanhatnak fel, akár korábbi emlékképek juthatnak eszünkbe. Belső kívánságainkat, legtitkosabb érzéseinket fogalmazhatjuk meg magunknak. Gondjaink megoldására is ötleteket kaphatunk ebben a különlegesen felszabadult állapotban.