A japánok ősi itala

Minden nemzetnek, országnak megvannak a sajátosságai, jellemzői, tradíciói, legyen szó művészetről, gasztronómiáról stb. Amikor egy új helyre utazunk, akkor mindenképp érdemes kipróbálni a helyi különleges ételeket és italokat.

A szaké egy olyan ital, amely a rizs erjesztésével készül és a japánok ősi itala. A nyugati kultúrában a szakét és az ehhez hasonló távol-keleti italokat a nyugati kultúrában rizsborként ismerik, amely a neve ellenére nem a borfajták közé tartozik és nem is úgy készül, mint a bor. A japán nyelvben a szaké szó általánosan utal a szeszes italra, azonban amit mi ma szakénak hívunk, azt japánban nihonsu-nak, vagyis Japán szeszes italnak neveznek. A szaké általában 18-20 térfogatszázalék alkoholtartalmúra erjed, melyet palackozás előtt gyakran 15%-ra hígítanak. Alkoholtartalma tehát magasabb, mint a nyugaton erjesztett italoké, mint például a boré vagy söré. Japánban a felszolgálása enyhén melegített kis- agyag vagy porcelán üvegben történik. Az ital eredete pontosan nem ismert, a legkorábbi feljegyzés egy harmadik századi kínai írásból származik.

Az évszázadok során a szaké főzésének technikája folyamatosan fejlődött, azonban a 20. században érte el csúcspontját, amikor a japán kormány megnyitotta a szaké-főző fejlesztő intézetet. 1907-ben megrendezésre került az első állami szaké verszen, amikor kiválogatták a főzéshez legalkalmasabb élesztő fajtákat és a szakét zománc borítású tartályban kezdték el szállítani. A szakéhoz használt rizst, szaké rizsnek nevezik, amelynek nagyobbak, keményebbek a szemei, és kevesebb fehérjét tartalmaznak, mint a hagyományos étkezési rizs. Az újév kezdetén nagyon sokan fogyasztják, sok esetben még a gyerekek is megkóstolják. Úgy tartják, hogy segít a rossz szellemek elűzésében és a megtisztulásban.