A kínai konyháról röviden

Minden nemzet más és más, legyen szó a népviseletről, az építkezési stílusról, hagyományokról vagy éppen az ételekről.  Egy nemzet konyhaművészetének egyedisége, stílusa sok tényezőtől függ, (mint például a főzési eljárásoktól, az alapanyagok használatától stb.) és több száz éven keresztül alakult ki.

[wp_ad_camp_1]

A kínai konyha nagyon sokszínű és változatos. Kevés olyan ország létezik, ahol a szakácsmesterséget annyira megbecsülték a kezdetektől fogva, mint Kínában. A kínai konyha úgy szemléletében mint gyakorlatában minden más konyhánál jobban jelképezi a jólétet, a tradíciót, a változatosságot és egyediséget. Kína könnyen nevezhető egy étel-központú országnak és a regionális konyhák sokszínűsége miatt egy nagyon tág és gazdag konyháról beszélünk. Természetesen megvannak azok az általános jellemzők, mint például a szójaszósz, a rizsbor és a gyömbér együttes használata, vagy akár az édes, savanyú és csípős ételek, amikről azonnal a kínai konyha jut eszünkbe. A hagyományok megőrzése és tisztelete mellett mindig fontos volt az új alapanyagok kipróbálása, befogadása is. Az alapanyagok változatossága mellett, azok egymáshoz való  viszonya adja a kínai konyha egyediségét.

Sokak számára ismerős lehet a gyógyító konyha fogalma és annak hagyománya, amely már kétezer éves múlttal rendelkezik. Ennek négy fő csoportja van, az egészségvédő, a megelőző, a helyreállító és a gyógyító konyha. Számos ilyen recept létezik azóta is. A sütőtökből, mandulával készült leves például segít a fogyásban, az angyalgyökérből és pontyból készült levesnek pedig szépítő hatása van, a ginzengyökérrel főzött rizskása erősíti az immunrendszert. A lótusz mag, liliom, gesztenye és körte segít az őszi kiszáradás ellen. Kínában az étkezés két fontos összetevőből áll: szénhidrátból (rizs vagy tészta), valamint az ezt kiegészítő más fogásokból (halak, húsok, zöldségek, töltött tészták és tofu).