A lekvár története, készítése és tárolása

A lekvár az édes ételek közül a legkedveltebbnek mondható. Számtalan ízben, cukorral, cukor nélkül, boltokban vagy a piacon is megvásárolhatjuk, de az igazi, ha mi magunk készítjük el otthonunkban.

[wp_ad_camp_1]

A lekvár megszületésében az orvosok játszottak nagy szerepet. A középkorban, a kesernyés ízű gyógyszereket lekvárszerű anyagba keverték, hogy könnyebbé tegyék annak fogyasztását, majd valójában ebből a sűrítményből született meg végül a lekvár. Először is a kezdő lekvárfőzőknek jó tudni, hogy valójában mi is az a lekvár, és hogy miben különbözik a dzsemtől. A lekvár egy olyan sűrű állagú pép, ami az érett gyümölcs és cukor, illetve cukor nélküli főzéséből jön létre. Hazánkban a legkedveltebb a szilvából és sárgabarackból főzött típus. A dzsem és a lekvár közti különbség, hogy a dzsem gyümölcsdarabokat is tartalmaz, valamint állaga nem olyan homogén, mint a lekváré. A dzsemet néha kiegészítik zöldségekkel is, és vannak olyan típusok, melyeket főzés nélkül készítenek.

A lekvár tartósítása körül sok kérdés mereng. Sokan úgy tartják, hogy tartósítása csak cukor és tartósítószer hozzáadásával lehetséges. Ez nincs így, mivel a megfelelő tárolást csak úgy tudjuk elérni, ha a főzés során, teljesen kiírtjuk a gyümölcsből a penészgombákat és az erjesztő baktériumokat, ezután légmentesen, egy teljesen tiszta és száraz üvegbe elzárjuk. Ha nem éri levegő, garantáltan kizárhatjuk a romlás esélyét. A cukor, az édesítés mellett konzerválja is a befőttet, valamint hozzásegít a gyümölcspép sűrűsödéséhez. A cukrot lecserélhetjük gyümölcscukorra, fogaink és egészségünk érdekében, illetve mézre, de az elég édes gyümölcsökhöz egyáltalán nincs is szükség cukor hozzáadására. A lekvár főzéshez csakis érett, puha gyümölcsöket használjunk. Főzési ideje nincs meghatározva, hisz ez csakis a gyümölcs víztartalmától függ. A főzés során képződik hab, amit el kell távolítanunk, majd amikor kellően sűrű, befejeződött a főzési folyamat.