A rakéta története 1945-ig

Rakéta

170 évvel ezelőtt Verne Gyula még ágyúgolyóval képzelte el a Holdra utazást. Később ez rakétákkal valósulhatott meg, amihez egyre nagyobb rakétákat építettek, amelyek egyre magasabbra és egyre távolabbra repültek.

A rakéta olyan eszköz, amely a sugárhajtás elvén, az égési gázok kilövellésével a mozgatásához szükséges tolóerőt a környezettől függetlenül állítja elő.

Az első rakéták az ókori Kínában jelentek meg még az ókorban, fegyverként 1232-ben vetették be őket Oien King kínai város ostromakor.

Indiában szerveztek először reguláris, rakéta hadtestet 1782-ben. Létrehozását az angolokkal vívott, elkeseredett gyarmati háború eredményezte, a Seringapatam-nál lezajlott indiai-angol csata hozta meg a “csövecske” karrierjét. A angoloknál szolgáló Congrave ezredes alaposan tanulmányozta az indiai rakétákat és hazatérve Angliába, 1804-ben annyira tökéletesítette, hogy az angol rakéta 1804-ben már 2500 méterre repült, majd 1807-ben már hajókról fellőtt rakétákkal gyújtották fel Koppenhágát!

A magyar hadseregben az 1848-as szabadságharban vetettek be először rakétákat, vagy ahogy akkor hívták őket, röppenyűket.

1903-ban megjelent Konsztantyin Ciolkovszkij rakétákról szóló munkája, majd a 20. században Robert Goddard építette meg az első folyékony-hajtóanyagú rakétát. A rakétafejlesztéshez hozzájárult az erdélyi születésű Hermann Oberth is az 1923-ban megjelent Rakéta a planetáris térben című könyvével.

A fejlődés következő lépcsője az volt, amikor a szovjetek kifejlesztették a katyusát. A németek nem akarták elhinni, amikor elcsíptek egyet a “szovjet csodafegyverből”, hogy a teherautóra szerelt kezdetleges szerkezet ekkora pusztító erőre képes.

Persze mindenki hallott már a német V2-ről, ami egy egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta volt. Az egyik tesztrepülés során a V–2 a számítások szerint a világűr határáig emelkedett, ezzel az első ember készítette tárgy volt, amely az űrben járt.