A tájfutás – pályán futás különbözősége

Tájfutás

A tájfutók sokkal színesebb élményekről tudnak beszámolni, mint a pályán futók. Természeti környezetben élvezetesebb, vagy legalább is más élmény futni, mint egy akármilyen jól megépített pályán.

A futás a táj szépségei mellett sokkal felszabadítóbb, hiszen közben erőt lehet meríteni a természettel való találkozásból. Érezhető a föld, a növények szaga, illata, stb. Ugyanakkor a pályának is van előnye, hiszen a futópályákon tökéletes rugalmasságú talajt alakítanak ki, főleg, ha azok versenyek színhelyeként szolgálnak, ahol a futó  izületei, izmai sokkal inkább óvottak. Mégis, ez a zárt világ inkább a versenysportolók közege.

Ahhoz, hogy milyen távon fussunk, tudnunk kell, hogy a futással vagy gyaloglással megtett távolság különböző lelkiállapotba visz. A rövid távú gyors futás a robbanékony embereknek  ajánlott,  azoknak, akik az izmaik maximális erőfeszítésével akarnak gyorsan a célhoz érni, mert leginkább csak arra van türelmük, hogy a pályára figyeljenek. A türelmesebb embereknek jobban ajánlott hosszabb, akár több kilométeres távon futni vagy gyalogolni. Ők kisebb izommunkával, de sokkal kitartóbban képesek teljesíteni, ők sokkal inkább kerülnek introvertált állapotba, amikor saját érzéseiket is figyelhetik meg, belső világukba merülhetnek, mivel különösebb figyelmet nem igényel tőlük a gyaloglás, a futás.

A személyiség jellegzetességének befolyása van a futásra. A zárkózottabb, magának való ember, valószínű a hosszabb távon történő futás kedvelője lesz – ha testi kondíciója engedi. Aki szemlélődni szeret, az inkább a terepen való futást választja, míg a robbanékonyabbak leginkább a rövidebb távú futást választják, mivel ilyenkor a futás akár kombinálható játékos elemekkel is. A rövid távú futást kedvelőkhöz általában közel állnak a labdajátékok (kézilabdázás, fallabdázás stb.).