A teázás művészete

A teázás nem egyszerűen a filter forró vízbe lógatását jelenti, a tea ivás szertartása képes kiszakítani a mindennapi monotonizmusból, megnyugtat és ellazítja testünket-lelkünket. Egyes nemzeteknél igazi szertartása van a teázásnak.

[wp_ad_camp_1]

A teacserje Ázsiában honos, innen terjedt el az egész világon. A tea, mint élénkítő ital és a mindennapi társasági élet része már a 8. századi Kínában elterjedt és közkedvelt volt.  Közismert teafajták a fekete tea, a zöld tea, a rooibos és a szálas gyümölcsteák. A tea fogyasztása sokszor társasági esemény. minden napszakban szokás teát inni, különösen reggel, élénkítő hatása miatt, koffeintartalma 2% körül van. Írországban és Nagy-Britaniában az ötórai tea fontos esemény, ma már délutáni étkezéssé módosított teaidő. A teát gyakran tejjel ízesítik.  Az USA-ban a teát jéggel és citromszelettel szolgálják fel, ez a jeges tea. Sokféle teaceremónia ismert más kultúrákban, leghíresebb a formális és bonyolult japán teaszertartás a Yum Cha amely külön hagyománnyal rendelkezik. A teakészítés hagyománya a keleti kultúrákban pontosan meghatározott lépések alapján történik.

Míg japánban szinte kizárólag zöld teát isznak, Európában népszerűbb a fekete tea és a különböző ízesítésű gyümölcsteák. A teakészítés technikája minden kultúrában más és más. Közép-Ázsiában szamovárban készítették el teafüvekből az italt. Az igazi ínyencek a hagyományosan, kannában készített teát kedvelik. Hagyományos módja Európában a levelek kannában való elhelyezése és forró vízzel leöntése. A teát nem szabad öt percnél tovább áztatni, mert tannin szabadul fel, ami a teát kesernyéssé teszi. Ma már népszerűbb a teafilterek és a teaszűrőben leforrázott tealevelek használata. Ízesíthetjük a teát citrommal, mézzel, tejjel, vagy akár brandyvel is.