A zeller termesztése

A zellert nem sorolhatjuk a legnépszerűbb zöldségnövények közé sem Magyarországon, sem a világ más részein, noha egyes külföldi országokban relatív népszerűnek mondható. Mivel jelentős B1-, B2- és C-vitamin forrás, valamint nagy mennyiségben található benne aszparagin és tirozin, ezért a fogyasztása és a termesztése indokolt.

A zeller termesztése könnyű, hiszen relatív igénytelen növényről beszélhetünk. A fényigényével kapcsolatban megoszlanak a szakmai vélemények; annyi bizonyos, hogy a többi gyökérféléhez viszonyítva némileg több fényt követel, viszont ez a mennyiség még bőven elmarad például a paradicsom vagy az uborka fényigényéhez viszonyítva.

A hőigénye is közepesnek mondható. Hőoptimuma 19±7 °C körül alakul, csírázása már relatív alacsony hőmérsékleten megindul, tehát e tekintetben sem sorolható a különösebben igényes konyhakerti növények közé. Jól tűri a hideget; lombosodás után, illetve lombos állapotban akár a mínusz 5 °C hőmérsékletet is elviseli.

A zeller vízigénye átlagos, de a gyökérfélék esetében a legmagasabbnak mondható. Természetesen nem hasonlíthatjuk össze az uborka vízigényével, de a rendszeres locsolásra megfelelő figyelmet kell fordítanunk. A zeller szereti a kiadós locsolást, de a magas talajvizet rosszul tűri.

Mint minden másban, úgy a tápanyag mennyiségben is közepes igényekkel rendelkezik; nitrogénből és foszforból relatív keveset, de káliumból többet igényel. A fajlagos igényt általában 1 tonna termésre 3,5 kg nitrogén, 2,0 foszfor kg és 6 kg kálium táplálással szokták kivitelezni.

A zeller termesztése során figyeljünk arra, hogy sem önmaga, sem más gyökérféle után ne kerüljön azonos területre. A növényváltás kiemelt jelentőséggel bír a zeller esetében; adott területen 6-7 évre van szükség a zeller újbóli ültetéséig.