Alapítványi szabályozások

Az alapítvány felelősségére vonatkozó szabályozást az 1993. évi XCII. törvény vezette be a Ptk.-ba. Ezek szerint az alapítvány szervei által harmadik személynek okozott kárért az alapítvány mint jogi személy általánosan és egyetemlegesen felel, azonban ha a kezelő szerv, kuratórium tisztségviselői az alapítványnak okoznak kárt, akkor ez esetben a Polgári törvénykönyv. megbízott illetve alkalmazott károkozására vonatkozó rendeletei az irányadók.

A Polgári törvénykönyv. 74/B. §-ának (4) bekezdése értelmében ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást megengedi, nyílt alapítvány jön létre, és az alapítványhoz – az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett – bárki csatlakozhat. A „csatlakozók” jogállását a Ptk. nem szabályozza, azonban az ítélkezési gyakorlat nem tekinti őket olyan joggal rendelkezőknek, mint az alapítókat – a törvény ugyanis kifejezetten az alapítók számára biztosítanak alapítói jogokat. Így csak az alapítókra vonatkozik a 74/C. § (3) bekezdés, mely szerint nem hozható létre olyan kezelő szerv (szervezet), amelyben az alapító – közvetlenül vagy közvetve – az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat.

Nincs akadálya tehát annak, hogy a későbbiekben a kezelő szerv összetételének bármilyen megváltoztatása esetén az alapító a kuratóriumba többségében csatlakozókat jelöljön ki. Alapítvány végrendeleti úton is rendelhető (74/D. §), a létrehozásról a bíróságot értesíteni kell. Ezt az alapítványt közérdekű meghagyásnak kell tekinteni, amennyiben létrehozása nem felel meg a törvényben meghatározott feltételeknek.