Az Első Dunagőzhajózási Társaság korszerűsítési folyamata

A koncentrációs elképzelés kénytelen volt igazodni a területek birtokviszonyaihoz. Ennek megfelelően három széntermelő kerületet hoztak létre: a pécsbányait, mely az új gróf Széchenyi István aknára, a szabolcsit, mely az újonnan épített Szent István aknára és a vasasit, mely a rekonstruált Thommen-aknára lett alapozva. Egyidejűleg megalakították a kiszolgáló pécsújhegyi (üszögi) üzemet az új elő-készítőművel, a hőerőművel a központi főműhellyel és a brikettgyárral.

[wp_ad_camp_1]

Így felszámolhatták a bányaüzemekhez kapcsolódó, szétszórt telepítésű szénosztályozókat és szénelőkészítő berendezéseket, a kis gyártóegységeket, a kis teljesítményű villamosgenerátor-üzemeket és az egyes kerületekben még működő, kisebb bányákat is. A régebbi szállítóaknák tehát megszűntek, vagy az új aknák bányamezeinek szellőztető aknáivá alakították át azokat. Így a csapásvonulat nyugati harmadán – ez már a DGT tulajdona volt – a terület központjába telepítették a gróf Széchenyi István aknát, a nyugati mező légaknája az András-akna, a keleti mezé a György-akna lett.

A csapásvonulat középső szakaszszán, amely még káptalani tulajdon volt, ugyancsak új központi aknát (Szent István) mélyítettek, de tovább működtették az 1865-ben üzembe helyezett Ferenc József aknát is. A Szent István akna nyugati mezőjét a Széchenyi-aknával közös György-aknával szellőztették, a keleti szárnyat a Rücker-aknával. Vasason a régi faácsolatú aknát körszelvényű falazott aknává építették át. A  koncentráció célja volt, hogy a DGT megkutatott szénvagyona és termelési programja alapján Pécsbánya 500000 t, Szabolcs 500000 t, míg Vasas 250000 t, a pécsvidéki bányák mindösszesen 1250000 tonna értékesített feketekőszén termelésére legyenek képesek.

Az első világháború energiahiányának „köszönhetően” 1927-re a koncentrációs tervek megvalósulása befejeződött. 1927-28-ban a már teljes rendszer működött, és szinte változatlan formában jutott el az 1944 novembere végén bekövetkezett szovjet megszállásig. A DGT a legmagasabb évi teljesítményét, a széntermelési csúcsot  a II. világháború ideje alatt 1943-ban érte el, amikor 1131566 tonna nyersszén  került ki a bányákból, ami 874800 tonna értékesített szénnek felet meg.