Barka – a húsvéti díszítőelem

Húsvéti barka

Sok otthonban a barka, mint húsvéti díszítőelem mutatkozik meg. Ezt vázába rakják, kifújt tojásokkal díszítik, esetleg koszorút vagy fészket fonnak belőle. A barka a fűz, nyír, nyárfa, diófa, mogyoróbokor fűzérszerű virágzata, és ezek közül a fűzfának van a legszebb barkája.

Ezt vázába téve a tavaszi virágokkal remekül párosíthatjuk. Az otthonokban a szomorú barka a kert tavaszi díszcserjéje. A növény lefelé omló vesszőin, már március elejétől, április végéig virágzik. Ápolási munkálatai közt a legfontosabb a tavaszi metszés, amivel megakadályozhatjuk az elburjánzását. A metszés során úgy dolgozzunk, hogy elég szellős legyen, viszont ne legyen ritka, körülbelül 3rügyre vágjuk vissza. Így jövőre is szép virágzó fát kapunk. Remekül mutat a kertekben, illetve parkokban egyaránt. Ezzel a szinte igénytelen bokorral, már a tél végeztével díszes lehet udvarunk.

A keresztények legfontosabb ünnepe a húsvét. Az egyház húsvét előtti vasárnap, vagyis virágvasárnap ünnepli Jézus bevonulását Jeruzsálembe. A Biblia szerint, ekkor pálmaágakat szórtak Jézus elé. A keresztények ezeket a pálmaágakat barkával helyettesítették. Őseink a barkát virágvasárnap szentelték meg és hazavitték. A következő évben, hamvazószerdán, az előző évben megszentelt barkát elégették, és a hamuját használták a hívők homlokára a kereszt rajzolására. Őseink a szentelt barkát gyógyító erejűnek gondolták. A mondások szerint, ha egészben lenyelte valaki, annak egész évben nem fájt a torka. A barkás ággal a fiatal lányokat és a jószágot megvesszőzték, hogy termékenyek legyenek. A háziállatok óljához mindig tettek egy vesszőt, ezzel tartották az állatoktól távol a boszorkányokat. A hiedelmek szerint, a barka védelmet nyújtott a ház lakóinak a villámlástól és mennydörgéstől.