Busmanok szájhagyomány útján terjedő mondái

Az afrikai népek nagy titkolózást csapnak a saját mítoszaik, mondáik körül, de a busmanok nem ennyire zárkózottak és hajlandóak bárkinek beszélni a keletkezésük vélt történetéről és más érdekes mendemondákról, melyeket szájhagyomány útján adnak át.

A busman teremtésmondák meglepően fejlettek. Úgy tartják, hogy az emberek és az állatok sokáig békében éltek egymással és az ügyesebb állatok, mint például a sáskák, a madarak, sakál tüzet szereztek a gyámoltalan embereknek és megtanították őket a legfontosabb ismeretekre. Ezek az ismeretek a busmanok állatmitológiái. Később valamiért félreértés és ellenségeskedés támadt közöttük, elszakadtak egymástól és egyes állatok az ember prédájává, mások az ellenségévé váltak. A busman mítoszok idealizált hősei az állatok, ahogy ez a fejletlen népeknél szokás. Az egyik legérdekesebb mondaciklusuk a mantisz-történetek.

A mantisz történetek névadója, mantisz egy olyan isteni figura, mely isteni lény, szellem, állat, ember, tárgy és minden jelenség egyben. Néhány elbeszélésben megszemélyesítik, például általában égistenükkel, Kaggennal és Torával azonosítják, de állatmeséik nagy részében is úgy tűnik, mintha a főhős állatban, állatokban igazából a mantisz tűnne fel. A busmanok szellemképzete is érdekes, egy nemtelen valami, ami leginkább állat halovány formáját öltve van jelen. A szellemeik természetfeletti varázserővel rendelkeznek és többnyire jóindulatúak. A busmanok szerint a mitikus őskorban ezek a szellemek népesítették be a Földet, de őket tekintik közvetlen őseik szellemének, istenségeiknek és a differenciáltabb szellemeknek is. Ahogy a társadalmi felosztás, úgy a hiedelemvilág alakjai is kezdetleges rendszerben fedezhetők fel.