Egy isteni csemege: a pisztácia

Az ember ősidők óta szereti az olajos magvakat ropogtatni, nem csoda, hisz azon túl, hogy rengeteg kedvező élettani hatással rendelkeznek, ráadásképp nagyon finomak is. Egy zacskó szotyi az esti meccs alatt, vagy egy jó nagy marék földimogyoró filmnézés közben: nem csupán ízletes nassolnivaló, de jóval egészségesebb is, mint az aromákkal, ízfokozókkal és telített zsírokkal felpumpált ipari termékek.

Noha egyik magot sem lehet azzal vádolni, hogy ne lenne rendkívül ízletes, a pisztácia sokak számára még így is kiemelkedik a többi közül. Persze nem csupán pirított-sózott formában, nassolni valóként fogyasztható, felhasználása ennél jóval sokrétűbb. Fagylaltok, saláták, pesto-k alapanyaga, s kimagasló ízvilága mellett van még egy jellemzője, ami élesen megkülönbözteti társaitól. Ez pedig a meghökkentően magas ára. Hiszen ez csak egy mag – gondolhatjuk magunkban, amikor rápillantunk az árcédulára, amin olyan kilónkénti ár szerepel, ami vetekszik a legnemesebb sajtokéval is.

Ennek a magas költségnek azonban jó oka van. A pisztácia termesztése ugyanis az egyik legbonyolultabb, leginkább időigényes feladat. Fája rendkívül érzékeny: amellett, hogy igényli a téli hideget, nagyon hosszú, forró nyár szükséges ahhoz, hogy a termés megfelelően kifejlődhessen, de ezen felül csak a száraz levegőt viseli el, páradús környezetben ugyanis könnyen rohadásnak indul a növény. Ilyen éghajlat sajnos nincs túl sok helyen, így a világ termelése nagyjából három pontra korlátozódik: Törökországra, Iránra és Kaliforniára. Azonban ha sikerül is megtelepíteni a pisztácia fát, onnantól kezdve is rengeteg törődésre és türelemre van szükség, hogy a növényenkénti alig 20 kg-os termést leszüretelhessék. A fa ugyanis csak a 6.-7. évben kezd el teremni és legtöbbször azt követően is csak minden második évben ad értékelhető mennyiséget. Végül, de nem utolsósorban a leszüretelt magokat kézzel kell kiválogatni, így tehát teljesen érthető, hogy ez a pompás csemege miért is ilyen drága.