Ezért fontos fiatalon nyelvet tanulni

A szakemberek körében régóta vita tárgyát képezi, hogy érdemes-e, szabad-e már egészen kicsi korban idegen nyelvet tanítani a gyerekeknek. A jelenlegi álláspont inkább afelé hajlik, hogy amennyiben nem kétnyelvű családban nő fel – ahol az apa és anya anyanyelve más -, akkor az intenzív nyelvtanulás bőven ráér tíz-tizenkét éves korig.

A kritikusabb szakasz azonban sokkal inkább a kistini-tini kor, azaz a tizenkét-húsz éves kor közötti időszak. Ezekre az évekre jellemző, hogy a fiatal viselkedése megváltozik, keresi önmagát, ez pedig bizony nemegyszer konfliktusokkal jár, és az erre a szakaszra jellemző lázadozások sokszor a tanulást is érintik. Az sem sokat könnyít a dolgon, hogy a mai gyerekek – és fokozottan igaz ez a középiskolásokra – rendkívüli módon túl vannak terhelve. Nem elég, hogy nem ritkán a 7-8 tanóra mellett rengeteg otthoni tanulnivalót, házi feladatot, esszéírást kapnak, de erre jönnek rá pluszban a különórák, a sport, no és sokaknál a zenetanulás is.

Így aztán gyakorlatilag alig marad szabadidő, ami valljuk be, nem biztos, hogy a legegészségesebb felállás. Azonban szülőként már jól látjuk, hogy mi az, aminek a későbbiekben biztos nagy haszna lesz, és ezek közül a nyelvtudás igen előkelő helyen áll. Emiatt aztán – bár érthető, ha nem akarjuk még jobban terheli a csemetét – szinte elengedhetetlen, hogy nagy hangsúlyt fektessünk erre ezekben az években. Persze mondhatjuk, hogy ráér, ám az igazság az, hogy számtalan előnye van annak, ha valaki már tinédzser korban elsajátít egy idegen nyelvet. Egyrészt ilyenkor még a tanulás a fő feladat, azaz sokkal könnyebb beilleszteni egy plusz tananyagot, mint később, amikor már munka mellett kellene tanfolyamokra járni. A másik, hogy a munkaerőpiacon lassacskán nem előny, hanem elvárás a nyelvismeret. Végül, de nem utolsó sorban pedig bármikor adódhat olyan helyzet az életben, amikor egy idegen helyen meg kell tudnia értetni magát az embernek, ezért szerencsés, ha minél korábban beszél valamilyen világnyelvet – jellemzően az angolt – legalább társalgási szinten. Így érthető, hogy talán érdemes megfontolni, hogy a nyelvtanulás kapjon elsődleges prioritást, és ha túl sok a feladata a gyereknek, akkor inkább valami mást kell elengedni, aminek nincs ennyi előnye hosszú távon.