Hazugságok és tévhitek a pénzről: Mi a pénz? Mit jelent Neked a pénz?

Pénz

Az előző bejegyzésben bemutattam azt a két leckét a gyermekkorból, amelyek meghatározzák legtöbbünk felnőttkori viszonyát a pénzhez. Összefoglalva azt mondhatnám, hogy a tudatalattid úgy gondol a pénzre, mint amelyért keményen meg kell dolgoznod, és amely szükséges feltétele mindannak, amit el akarsz érni az életben: azért dolgozol keményen, hogy végül legyen elég pénzed, és azt csinálhasd, amit akarsz.

De ez egy óriási csapda (!), a legtöbbünk ebben vergődik egész életében, és még csak észre sem veszi (a bejegyzés végére ki fog derülni, hogy miért). Közben pedig nem értjük, hogy annak ellenére, hogy egyre többet dolgozunk és egyre több pénzt keresünk, miért nem vagyunk mégsem boldogok…

Van egy rendkívül tartalmas és mély leírás Márai Sándor Füves könyv című művében a boldogságról, amely számomra rengeteget adott. Amikor elolvastam, akkor értettem meg, mit is jelent boldognak lenni, és mit kell hozzá tenni:

“A legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékét. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.”

A pénz nem más, mint a boldogság kelléke: attól, mert valakinek sok van, nem biztos, hogy boldog, és attól mert valakinek kevés van, nem biztos, hogy boldogtalan. De akkor nézzük meg, mi is valójában a pénz? Miért olyan fontos?

A pénz nem más, mint egy darab papír, érme vagy éppen pár digitális számjegy a számítógépben, amiben közös hit van. Az emberek közös hite, hogy megkaphatsz érte bármit. Ha nem lenne ilyen közös hit, nem létezne a pénz sem! A cserekereskedelem fejlődésével most nem akarlak untatni, a lényeg annyi, hogy az emberiség fejlődése során a pénz vált a csere eszközévé. Ez a harmadik lecke a pénzről, amelyet meg kell tanulnod.

A pénzzel kapcsolatban mindenkinek vannak belső, tudattalan elképzelései, amiket kivetít magából. Ahhoz, hogy megértsd ennek a fontosságát, át kell gondolnod, hogy Neked mit jelent a pénz: szabadságot, egészséget, biztonságot, jólétet vagy esetleg hobbit, időt, utazást? Sajnos rossz hírem van: bármilyen választ is adsz, csapdába kerültél. Azzal, hogy a pénzzel kapcsolatos elképzelésedet kivetíted magadból, és pl. a szabadságot (vagy bármi mást) azonosítasz a pénzzel, egy külső körülménytől teszed függővé saját magadat, ezzel pedig korlátozod a létezésedet! Gondolj csak bele, hogy ha a pénz számodra szabadságot jelent, akkor az azt jelenti, hogy nem tudod elképzelni, hogy pénz nélkül szabad lehess, és már nem is vagy az. A csapda pedig az, hogy a tudatod egyre több pénzt “követel” ahhoz, hogy szabadnak érezhesd magad, ami viszont soha nem lesz elég, ezért “kell” egyre többet dolgoznod, és ezzel egyre több pénzt keresned, úgy, hogy mégsem leszel szabad.

Persze akaratlanul is adódik a kérdés, hogy akkor mit tegyél? A legfontosabb dolog, hogy tudatosítsd magadban a pénzhez való viszonyodat, és ezek után – Peter Koenig szóhasználata szerint – igényeld vissza, szerezd vissza azt, amit kivetítettél magadból. Ehhez Peter egy nagyon egyszerű mantrát használt, amelyet a polaritás törvénye miatt mindig pozitív és negatív irányból is megfogalmazott. Példamantra a szabadságra: “Szabad vagyok, akár pénzzel, akár pénz nélkül. Nem vagyok szabad, és ez tökéletesen jól van így.”

Mint tudjuk az agyunk és a tudatunk ismétlésekkel tanul, ezért a mantra egyszeri elmondása még nem fog tartós eredménnyel járni. Ahhoz, hogy átalakítsd magadat, és visszaszerezd a kivetítéseidet, időre és gyakorlásra, valamint a mantra átélésére lesz szükséged, de hidd el, megéri! Amint visszaszerzed a pénzzel kapcsolatos kivetítéseidet, ismét teljes életet élhetsz, amelyben a pénznek már nem lesz központi szerepe, és végre elkezdheted megkeresni, hogy hogyan is lehetsz boldog. Mert a boldogság nem az út végén vár ránk, hanem az utazás közben kell átélnünk. Erről lesz szó a következő bejegyzésben.