Hogyan álljunk a szülővé váláshoz?

Nagyon sok olyan párral találkozhatunk, akik hosszú kapcsolat után sem vállalnak gyermeket, mondván, hogy szeretnék még kettesben megélni a mindennapokat és nem szeretnék feladni a szabadságukat.

Mindazoknak, akik így vélekednek erről szeretnénk elmondani, hogy a szülővé válás nem önfeladás, hanem kiteljesedés. Az anyaságra és apaságra való megérés már sokkal előbb megkezdődik, mint mielőtt eltervezzük, hogy most már készen állunk rá. Ugyanis a biológiai értéstől kezdve előtérbe kerül a nőiesség, melynek egyik velejárója a hogy egyszer anya lesz az illetőből. Ám, hogy erre mikor kerül sor, az sok mindentől függhet. Azok akik önként határozzák el magukat, hogy szeretnének gyermeket vállalni, azok ezt általában 25-35 év között teszik. Ma már nincsenek előre látható életutak, így a gyermek általában ugyanabba a környezetbe kerül bele, mint amiben a szülei is éltek. Ám a mai fiatalok sokszor ez ellen küzdenek, hiszen úgy állnak a dolgokhoz, hogy mindaddig nem szeretnének a gyermekvállaláson gondolkodni, ameddig nem rendelkeznek biztos anyagi háttérrel. Így egyre jobban kiéleződnek azok a dolgok, hogy nagyobbak a generációk közötti különbségek. Egyre idősebben vállnak szülővé a fiatalok.

Ma már cseppet sem meglepő, ha egy nő 30 felett lesz terhes az első gyermekével. Ebben az esetben az anyukák és az apukák sokszor egy előre felépített szabályrendszerbe fogadják a kicsit és nem adják meg maguknak azt az esélyt, hogy a kis csöppség érkezésével alakuljanak ki a dolgok. Az idősebb szülők már sokkal tudatosabbak és sokszor nagyon görcsösen veszik a feladatok elvégzését. Még egy fiatalabb anyuka és apuka számára, sokkal gördülékenyebben mennek a dolgok, ugyanis nincsenek túlterhelve mindenféle problémákkal.