Hogyan növekszik a tölcsérjázmin?

A Mandevilla, más néven tölcsérjázmin, a virágzó szőlő nemzetsége, amely trópusi és szubtrópusi éghajlaton nő. Az ötszirmú virágok gyakran mutatósak és illatosak, jellemzően a rózsaszín, a vörös és a fehér árnyalatai vannak. Ráadásul a virágoknak néha sárga a torkuk. Általában nyáron virágoznak, és ősszel elhervadnak, bár meleg éghajlaton egész évben virágozhatnak.

A nemzetség egyes fajai kisebb, de bőségesebb virágzással rendelkeznek, míg mások kevesebb, de nagyobb virágzással rendelkeznek. A lombozat általában fényes zöld. Növekvő zónáikban a mandevilla növényeket évelőként lehet termeszteni; a zónájukon kívüli kertészek gyakran szeretik őket egynyáriként termeszteni, különösen a konténerültetvényekben. Ezeket a gyorsan növő szőlőket tavasz közepétől későig kell ültetni, ha a hőmérséklet megbízhatóan meleg. A tölcsérjázmin növényeket meglehetősen könnyű ápolni, amíg megfelelőek a növekedési körülményeik. Ezek a tölcsérjázminok sok fényben, melegben és nedvességben gyarapodnak. Tervezzen öntözést, amikor a talaj kiszárad, és táplálja növényét a vegetációs időszakban.

Ha el akarja mozdítani a tölcsérjázmin szaporodását, kora tavasszal vágja vissza a szárát. Ha hagyja őket természetes módon szőlőként növekedni, akkor ideális, ha rácsot vagy más szerkezetet biztosítunk számukra, ahol tudnak mászni. Ezek a tölcsérjázminok remekül mutatnak függő kosarakban is. Ezek napsütésben nőnek és virágoznak a legjobban, vagyis a legtöbb napon legalább hat óra közvetlen napfény kell nekik. De elviselnek némi árnyékot, és még értékelni is tudják a forró délutáni nap árnyékát. A cserépben történő termesztés előnye, hogy szükség szerint elmozdíthatja a növényt a zord napsütéstől, így a lombozat nem ég meg. Ezeknek a virágoknak homokos, jól vízelvezető talajra van szükségük, rengeteg szerves anyaggal keverve. A jó cserepes keverék a tőzegmoha, az építőhomok és a levélpenész kombinációja.