Hogyan nyugtassuk meg a síró babát?

Az egészen kis babák egyetlen kommunikációs lehetősége a sírás. A szülőknek sokszor ijesztőnek tűnhet, amikor egész nap azt látja, hogy a gyermeke sír, azonban nem minden sírás jelent problémát. Nagyon sokszor ugyanis a gyerekek csak azért sírnak, mert egyszerűen unatkoznak, vagy arra a biztonságérzésre vágynak, amelyet akkor éreznek, hogyha felvesszük őket.

[wp_ad_camp_1]

A kisbabák teljesen másképpen működnek, mint a gyerekek. A legjobb, hogyha mindenki tisztában van ezzel, és nem ijed meg olyankor sem, amikor a baba – látszólag – vigasztalhatatlanul kezd sírni. Fontos azonban figyelni az apró jelekre, és hogyha sok ideig azt látjuk, hogy a babának valahol nagyon fáj, vagy másképpen sír, mint ahogyan azt megszokhattuk, akkor érdemes megfontolni, hogy elvigyük őt orvoshoz. Az ilyen sírás általában feltűnik, főleg akkor, hogyha valaki nap mint nap a gyerekkel van, és figyel rá. Nem szabad azonban minden hosszú ideig tartó sírást ilyennek titulálni. A hosszú, naponta visszatérő sírások közül nagyon gyakran a kólika a „tettes”. Ez olyan hasi görcsölést jelent, amely legtöbbször a baba három hónapos korára el is múlik.

A fél évesnél nagyobb babák sírásának a hátterében egyre gyakrabban áll az unalom, vagy a figyelemhiány. Az ekkora korú, és a nagyobb babák már sokkal többször igénylik a törődést, és folyton le akarják foglalni (vagy foglaltatni) magukat, amikor épp nem alszanak. Az alvás idejuk pedig egyre jobban hasonlít a felnőttekéhez. Ehhez alkalmazkodik a táplálkozásuk is. A szülőknek eleinte lehet, hogy nehezebb megszokni ezt az új rendet, viszont hosszú távon sokkal könnyebb lesz majd vele együtt élni. Minél nagyobb a gyerek, annál jobban ki fognak maradni a sírások. Fontos azonban odafigyelni rájuk addig is, mert hozzásegítenek a gyerekek jellemének megismeréséhez.