Homoktövis, az újra megtalált orvosság

Homoktövis

Már nagyon nagyon régóta ismert gyógynövény a Himalája lejtőin őshonos Hippophae rhamnoides, azaz Homoktövis. Felfedezése óta az egész világon eltejed. Nem véletlenül népszerű, hatása a legfontosabb gyógynövények közé emeli.

A homoktövis az egyik legrégebben használt gyógynövény Tibetben. Emlegetik az “egészség tára” néven is. Már a XI. században keletkezett, Shi Bu Idian által készített írásban is említik a homoktövis gyümölcsének áldásos gyógyhatásait. A kinai császárok gyógyítására több ezer éve használták a növényből sajtolt olajat. A legendák arról mesélnek, hogy Dzsingisz Kán katonái, erejük és állóképességük megtartására szintén ezt az olajat fogyasztották. Hippokratész szintén tesz említést a homoktövisről, abból készült készítményekről, melyekkel gyomorbántalmakat gyógyítottak. Az ókori görögök lovakat etettek vele az olimpiai játékok előtt, hogy növeljék erejüket, valamint a lovak szőre csodásan csillogott tőle. A szláv népeknél hagyományos gyógynövény, a szibériai vadászok is előszeretettel fogyasztják és szibériai ananásznak nevezik. A homoktövis sejtszinten fejti ki védőhatását, így az alkoholfogyasztás okozta károsodások ellen is hasznos. Még az űrhajósok étrendjének kiegészítőjeként is említhetjük a homoktövis-olajat, roboráló és immunstimuláló hatása miatt.

A homoktövi nagy előnye, hogy tűrőképessége bámulatos. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő, nagyon jól érzi magát északon, délen és a mérsékelt övezetben is. Ezért terjedhetett el könnyen, hiszen szinte bárhol termeszthető. Ez egy kétlaki, tövises bokor, lándzsáslevelű. A talajt tekintve is nagyon rugalmas, a fényt és a homokot viszont kimondottan szereti. Akár napi egy bogyó elrágcsálása is nagyban javítja egészségünket.