Kincskeresés a természetben: geocaching

Gyermekkorunkban számtalanszor játszottunk el a gondolattal, hogy egyszer biztosan valami értékes kincsre bukkanunk. Volt, sőt van, akinek ez a mai napig megadatik. De hogyan? A válasz egyszerű: a geocaching a legjobb lehetőség a kincskereséshez. A kutatás izgalma, a természet szépsége, és a kincs megtalálása felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt örömet okoz. Kalandra fel!

A kalandhoz pedig nem kell más, mint megismerni, mit takar a geocaching, és mik a kincskeresés szabályai. A kifejezés maga a geo (görög, föld) és a cache (angol, rejtekhely) szavakból tevődik össze. 2000 májusában indult útjára ez a fajta kincsvadászat, Amerikában rejtették el az első geoládát. A játék lényege pedig az, hogy ilyen, a természetben mások által korábban elrejtett ládikát kell megtalálni, felfedezni. Ehhez ma már GPS eszközt használnak a kincskeresők, mert a ládáról nem lehet tudni sem a kinézetét, sem a tartalmát, csak a koordinátáit. A kincsesláda megtalálásához vezető út pedig egy természetjáró túra is lehet egyben, családi kirándulás a túra végén meglepetéssel. A játék története azonban közel 150 éves múlttal rendelkezik.

Akkoriban még letterboxing néven ismerték ezt a kalandjátékot. A játékosoknak csak annyi segítségük volt, hogy a földrajzilag nevezetes, meghatározó pontokról – remélhetőleg minél pontosabb – leírást kaptak. Manapság viszont a GPS készülékek segítenek a kincsvadászat során. Természetesen Magyarországon is sok helyen találhatunk geoládákat, több mint 4000 pontján az országnak. A láda általában egy vízhatlan doboz, amely többnyelvű üzenetet, naplófüzetet, illetve kisebb ajándékokat tartalmaz. Fontos szabály, hogy a kincsvadász akkor viheti magával a láda tartalmát, ha ő maga is visz helyette másikat. Így ahhoz, hogy a kaland másnak is meghozza a várt sikert, a geocaching szabályai szerint a geoláda a megtalálást követően is a helyén marad.