Magyar tengerjáró hajók tenger nélkül

A trianoni békediktátum megfosztotta Magyarországot tengerparti kikötőjétől, Fiumétől. Ezután épültek meg Budapesten az első folyami tengerjáró hajók. Az első Duna-tengerjáró hajó, a Budapest 1934-ben indult útjára.

Az Újpesten épült, 56,5 méter hosszú motoros a Dunán 1,85 méteres maximális merüléssel 300 tonna terhet szállíthatott, a tengeren azonban 475 tonnát vihetett, ekkor merülése 2,3 méter volt. Első útja a Fekete-tengeren át Alexandriába vezetett és egészen 1962-ig szolgált. A háború előtt további három tengerjáró épült a GANZ újpesti hajógyárában és az utolsó egység, az 1939-ben átadott Kassa már 1300 tonna rakományt szállíthatott a tengeren. Persze méretei is nagyobbak voltak, hossza meghaladta a 80-, merülése a 3 métert. A háború után is folytatódtak a magyar tengerjáró hajók útjai, de az új egységek már nem Budapesten, hanem a romániai Gheorgiu Dej hajógyárban épültek. Az új típusú hajókból összesen kilenc darab épült, utoljára az 1965-ben átadott, 1243 tonna teherbírású Cegléd.

A jól sikerült hajókból Csehszlovákia is rendelt, ezek a hajók Pozsonyig jártak fel a Dunán. Annyi árut szállíthattak egyszerre, amennyit most ötven kamionra lehetne csak felpakolni. Sajnos a közúti szállítás fejlődése és a 70-es évek olajárrobbanásai azonban a 80-as évekre nagyban lerontották ezeknek a különleges hajóknak a használhatóságát. A magyar tengerhajózás utolsó reménysége a rendszerváltás után, az orosz államadóság fejében kapott öt hatalmas teherhajóban csillant még föl. A folyami hajózáshoz már túl nagy teherhajókat Máltán jegyezte be a MAHART, de részint rossz üzletpolitikájuk miatt, részint állami utasításra el kellett adni őket. Utoljára a Pannon Star és a Pannon Sun kelt el 2004-ben, összesen 6,7 millió dollárért.