Miért nem könnyű tanárnak lenni?

Amikor az ember azon gondolkozik, hogy milyen szakmát válasszon magának, akkor legelső körben azt kell eldöntenie, hogy az értelmiségi, vagy a kétkezi munka felelne-e meg inkább az ő elvárásainak. Aki az értelmiségi munka mellett dönt, nagy eséllyel gondolkozik a tanári pályán. Ez számos előnnyel, és ugyanakkor számos hátránnyal is járhat. Vegyük sorra ezeket az előnyöket és hátrányokat.

[wp_ad_camp_1]

A tanárság egy olyan szakma, amely sok (fizetett!) szabadidővel jár. A legtöbbek éppen ennél az oknál fogva választják ezt. A majdnem három hónapos nyári vakáció nagyon kecsegtető lehet mindenki számára, már csak a sok szabadidő miatt is, arról nem is beszélve, hogy ez a szabadidő pontosan a nyaralási szezon közepére esik. Ezen kívül, hogyha kiszámoljuk, a hétköznapokban sem kell legürizni a megszokott nyolc órát, és így sokkal több ideje jut az embernek az egyéb dolgok elvégzésére is. Mindezek ellenére, a tanár szakmát egyáltalán nem sorolják a legkönnyebbek közé, sőt, hogyha az ember belekerül (főleg az elején), rá fog jönni, hogy korántsem minősül olyan könnyű feladatnak tanárnak, legfőképpen jó tanárnak lenni.

Amikor egy kicsit jobban odafigyelünk ezekre a dolgokra, és esetleg elkezdjük ténylegesen is gyakorolni a tanári szerepet, akkor észrevesszük, hogy az órák megtartására való felkészülés nagyon sok munkával jár. Ne feledkezzünk meg persze az „utólagos munkálatokról”, vagyis a javításról sem, amely szintén szerves részét képezi a tanárság betöltésének. Mindezeken kívül pedig a munkatervek leadása, a gyűlések, és az egyéb kötelezettségek szintén megbonyolítják a dolgokat. Azonban, hogyha az embernek már van egy pár éves tapasztalata ezen a téren, akkor már minden sokkal könnyebben fog menni, és nem semmi kerül majd különösebb erőfeszítésbe.