Milyen étel a Mango Verde Con Alguashte?

Két fő összetevőre van szükség az éretlen zöld mangó erősen savanykás ízének megszelídítéséhez: friss zöldcitrom lére és alguashte-ra, őrölt fűszerre sült tökmagból. A mangó verde, vagy mangó tierno, ahogyan az egész Salvadorban és Közép-Amerikában ismert, zöld mangó, amelyet levágtak az ágairól, még mielőtt megérett volna.

Érettebb narancssárga hasonmásával ellentétben ez a halványzöld mangó ropogós – valahol a sárgarépa és az uborka közötti szilárdságú – és éles, savanykás íze van. A salvadoriak és a közép-amerikaiak ismerik azt a bizsergő érzést, amelyet a mangó verde vált ki. Önmagában a zöld mangó íze talán túl intenzív, ezért a salvadoriak két kulcsfontosságú összetevőhöz nyúlnak, hogy elősegítsék az egyensúlyt. Az első a friss zöldcitrom lé, amely valahogy képes visszavenni  ebből a savanyú intenzitásból. Emellett ott van a dús és pirított alguashte, sült tökmagból és sóból készült őrölt fűszerezés.

Az így kapott ételt gyakorlatilag mindenhol elfogyasztják: street foodként, fesztiválfalatként, iskola utáni rágcsálóként vagy egy bárban hideg sör mellett. A zöld mangót néha nehéz megtalálni, de ne hagyja, hogy ez visszatartsa az alguashte kipróbálásától: más frissen vágott gyümölcsök mellett is népszerű, ideértve az érett mangót, a jicamát, a narancsot és más trópusi gyümölcsöket és magokat. A friss limelé saját fanyar ízével megfelel a zöld mangó intenzitásának. A zöld mangó különbözik a pusztán éretlen mangótól: a fáról szedik, miközben még ropogós és teljesen savanyú. Gyakran olyan piacokon értékesítik őket, amelyek a közép-amerikai alapanyagokra specializálódtak, bár attól függően, hogy hol lakik és hol vásárol, nehéz lehet megtalálni őket. Ha nem találja meg az igazi zöld mangót, próbálja megtalálni a lehető legkevésbé érett mangót. Megjegyzés: a zöld mangó általában kisebb, tenyér nagyságú fajta, nem a hatalmas, egykilós Tommy Atkins mangó, amely a legtöbb amerikai piacon dominál.