Platón és az ideák kapcsolata

Platón

Az ideák közt hierarchikus rend uralkodik. A legfőbb idea – a szókratészi tanításnak megfelelő – a „jó”, amelyet néha Platón az „egy”, vagy a „szép” nevén is emleget. Az abszolút ősvalóság, az Ősjó a földi Naphoz hasonlóan sugározza fényét a többi ideára, az ő melege minden létnek és növekedésnek a forrása. Ő világítja meg a lélek szemét is az ideák meglátására.

A legfőbb idea néven emlegetett ősvalóságot Platón késői műveiben Istennek nevezi. Az ideákat születésünk előtt megszerezhetjük, így szükségképpen léteznünk kellett születésünk előtt. Azonban ehhez nem szükséges testi létezés, elég szellemi és lelki létezés is. A léleknek találkozni kellett az ideákkal, hogy elsajátíthassa őket. Így nem egy, hanem legkevesebb két világ van, melyből az egyik az ideák világa, ahol megtalálhatók a lehetséges ideák, és a lélek találkozhat velük a születés előtt. Ez a világ különbözik a mi érzékelhető világunktól.

Megszületéskor az ideákat elfelejtjük, majd látunk olyat, ami hasonlít ezekhez az ideákhoz. Ezeket nem megismerjük, hanem visszaemlékezünk rájuk. Így a tanulás végső soron visszaemlékezés. De nemcsak értelmünkkel, egész lelkünkkel kell az igazság, az ideák világa felé törekednünk. Az embert nemcsak a tudásvágy, hanem egy irracionális erő, az erósz is mozgatja, mely a szép és jó után sóvárog.A felejtés mitológiai magyarázata, hogy a lelkünk iszik a felejtés vizéből. Azért vannak különböző fogalmai a különböző népcsoportoknak, mert arra emlékeznek vissza, ami körülöttük van.