Szabó Lőrinc költő bemutatása

A Lóci versek híres írója, a nagy költő Szabó Lőrinc munkáscsaládból származott, bár távoli ősei nemesi címmel is rendelkeztek. Miskolcon született, iskolai tanulmányait viszont Debrecenben végezte, majd Pestre költözött. Itt beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem tanár szakára, de az iskolát nem fejezte be. Több nyelven kiválóan beszélt, németül, franciául, görögül és latinul is.

Műfordítóként is komoly hírnévre tett szert, fordította Pindaroszt és Shakespearet is. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Juhász Gyulával is. Az első Szabó Lőrinc versek 1920-ban jelentek meg a Nyugatban. Később a Magyarország című folyóirat olvasószerkesztője lett, ahol folyamatosan jelentek meg versei. 1921-ben megnősült, feleségül vette Mikes Klárát. A költő életműve egészen kimagasló, a magyar líra egyik legnagyobb alakját tisztelhetjük benne. Főhadnagyként szolgált a második világháborúban, ez miatt komoly támadások érték az egyébként baloldali beállítottságú költőt.

Később azonban minden vád alól tisztázta magát. Utolsó éveit legjobb barátjával, a költő Illyés Gyulával töltötte annak balatoni nyaralójában, Tihanyban. 1857-ben hunyt el tüdőrákban. Legnépszerűbb verses kötetei, a Föld, Erdő, Isten, A sátán műremekei, a Harc az ünnepért és a Tücsökzene. Költészetét már életében nagy becsben tartották, amit mi sem bizonyít jobban, hogy háromszor nyerte el a két világháború között legjelentősebbnek számító irodalmi díjat, a Baumgarten-díjat. 1954-ben József Attila-díjjal, majd 1957-ben Kossuth-díjjal is kitüntették.