Veszélyes-e az élsport?

Némi túlzással azt állíthatjuk, évtizedek óta megy a vita arról, hogy egészséges-e az élsport vagy sem. Generációk nőttek fel úgy, hogy a mozgást kiegyenlítették az egészséggel, de e tekintetben szinte soha nem merült fel, hogy a jóból is megárt a sok.

[wp_ad_camp_1]

Szomorú apropója van ennek a témának, hiszen elhunyt Laurent Vidal olimpiai ötödik helyezett francia triatlonista. Sajnos egyáltalán nem egyedi eset. A kritikus hangok az ilyen eseteket szinte mindig a doppinggal hozzák összefüggésbe, de az élsport szervezetre gyakorolt hatása doppingszer nélkül is jelentős; ez pozitív és negatív hatásokban is megnyilvánul. Nem csoda, hogy a szülők egyre kritikusabbak, ha arról van szó, hogy a gyermeküket milyen sportegyesületbe vigyék le.

Nagyon sokan úgy vélekednek, hogy a gyermekek számára a szabad mozgás öröme épp elegendő, nincs szüksége olyan mozgásformákra, ami célzottan segíti a készségeinek és az erőnlétének a fejlődését. Rengeteg példát láthatunk, amikor a csenevész erőtlen kisgyerek a sport hatására életerős felnőtté cseperedik, de ez valóban nem jelenti azt, hogy mindenkinek az élsportra lenne szüksége. Sőt, sem az orvosok, sem a sportvezetők nem vitatják el azt a tényt, hogy az élsport jelentős terhet ró a szívre és a mozgásszervekre. Szülőként bátran hagyatkozhatunk a gyermekeink véleményére; akármilyen kicsik még, egyértelmű véleményük van arról a sportról, amibe „belekényszerítjük” őket. Ha jól érzik magukat az uszodában vagy az atlétika pályán, akkor támogassuk őket és hagyjuk, hogy a rendszeres sport az életük részévé váljon. De ne feledkezzünk meg, hogy a sport szerepe az ő életükben a rendszeres mozgásra és az egészséges életre irányul, nem pedig az anyuka és apuka azon törekvésére, hogy büszkén mesélhessenek a csemetéik érmeiről.