Szabó Lőrinc költő bemutatása

A Lóci versek híres írója, a nagy költő Szabó Lőrinc munkáscsaládból származott, bár távoli ősei nemesi címmel is rendelkeztek. Miskolcon született, iskolai tanulmányait viszont Debrecenben végezte, majd Pestre költözött. Itt beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem tanár szakára, de az iskolát nem fejezte be. Több nyelven kiválóan beszélt, németül, franciául, görögül és latinul is.

[wp_ad_camp_1]

Műfordítóként is komoly hírnévre tett szert, fordította Pindaroszt és Shakespearet is. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Juhász Gyulával is. Az első Szabó Lőrinc versek 1920-ban jelentek meg a Nyugatban. Később a Magyarország című folyóirat olvasószerkesztője lett, ahol folyamatosan jelentek meg versei. 1921-ben megnősült, feleségül vette Mikes Klárát. A költő életműve egészen kimagasló, a magyar líra egyik legnagyobb alakját tisztelhetjük benne. Főhadnagyként szolgált a második világháborúban, ez miatt komoly támadások érték az egyébként baloldali beállítottságú költőt.

Később azonban minden vád alól tisztázta magát. Utolsó éveit legjobb barátjával, a költő Illyés Gyulával töltötte annak balatoni nyaralójában, Tihanyban. 1857-ben hunyt el tüdőrákban. Legnépszerűbb verses kötetei, a Föld, Erdő, Isten, A sátán műremekei, a Harc az ünnepért és a Tücsökzene. Költészetét már életében nagy becsben tartották, amit mi sem bizonyít jobban, hogy háromszor nyerte el a két világháború között legjelentősebbnek számító irodalmi díjat, a Baumgarten-díjat. 1954-ben József Attila-díjjal, majd 1957-ben Kossuth-díjjal is kitüntették.