A Bauhaus atyja: Walter Gropius

A Bauhaus a 20. század első felének legjelentősebb művészeti iskolája. Walter Gropius építész munkássága közben az ipar, az élet és a művészet keresztmetszetét kutatta, mely az általa 1919-ben, Weimarban alapított művészeti iskolában egyesült. Bár az iskola csupán tizennégy évig működött, a Bauhaus újító megközelítése felpezsdítette az egész világot és hatása máig meghatározó.

[wp_ad_camp_1]

Walter Gropius azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a művészetet társadalmi üggyé tegye, új megközelítésbe helyezve az építészet, a művészet és a dizájn világát. Berlinben és Münchenben végzett építészeti tanulmányai után tagja lett a Deutscher Werkbund szövetségnek, ami a kifinomult ipari formatervezés magalapításán munkálkodott. Gropius megalapította saját vállalkozását, ahol tömeggyártásra szánt tapétákat, bútorokat és tárgyakat tervezett – autóvázak és dízelmozdonyok mellett. Együtt dolgozott építész társaival a Fagus gyár tervein, amely egyedülálló volt kocka formájával, üveg és acél homlokzatával, olyan forradalmian új megoldásokat alkalmazott, mint az azóta számos épületen látható függöny üvegfal.

A weimari iparművészeti iskola élére 1919-ben került, melyet összevonva a művészeti akadémiával Staatliches Bauhaus Weimar néven vezetett tovább. A Bauhaus eszmék bevezetésével átformálta az oktatás alapelveit, az ipar és a művészet együttműködését ösztönözve. A művészet, építészet, ippari formatervezés és tipográfia egyes elemeit is beépítette a tervezési és gyártási folyamatba, a műhelyi gyakorlatok egy kézműves és egy művész irányításával folytak. A Bauhaus első tárgyiasult példája a berlini Sommerfeld ház, Walter Gropius és Adolf Meyer tervezésében, melynek berendezése a Bauhaus iskola műhelyeiből került ki. Az iskola tanári karához csatlakozott a híres magyar festő és fotográfus, Moholy-Nagy László is.