A leggyakoribb tévhitek a nyelvtanulás kapcsán

Noha azzal már régóta tisztában vagyunk, hogy ahhoz, hogy könnyen tudjunk érvényesülni a munkaerőpiacon, szinte már elengedhetetlen a megfelelő nyelvismeret, még mindig rengeteg tévhit lengi körül a témát.

Nyelvet tanulni ugyanis egyszerre egyszerű és kihívást jelentő feladat. Elszántságot, gyakorlást és nem utolsósorban rengeteg időt igényel, ám épp ezen okok miatt vagyunk hajlamosak kifogásokat gyártani, amikor nem jönnek az azonnali sikerélmények. A közhiedelemmel ellentétben nincs különösebb összefüggés az életkorunk és a tanulási képességeink közt. A köznyelv fenntartja, hogy a gyerekek sokkal könnyebben sajátítanak el egy újabb nyelvet, valójában azonban nincs érdemi különbség aközött, hogy tízévesen, vagy negyven évesen állunk neki a tanulásnak. Sokkal nagyobb hatása van az életkörülményeknek, hisz fiatal korban még sokkal kevesebb felelősségünk, és egyéb tennivalónk van, emiatt aztán könnyebb az adott anyagra fókuszálnunk.

Ugyancsak sokszor hangzik el az is, hogy önállóan lehetetlen nyelvet tanulni, bezzeg ha külföldön élnénk, akkor mennyivel egyszerűbb dolgunk lenne, hisz pár hét alatt belejönnénk, lévén rá vagyunk kényszerítve a nyelvhasználatra. Valójában azonban hallás után elsajátítani egy idegen nyelvet roppant nehéz, és csak nagyon kevesen képesek rá. Ahhoz ugyanis, hogy értsük az elhangzottakat, már kell lennie egy bizonyos szintű szókincsünknek. Ugyanígy téves elképzelés az is, hogy önállóan nem érhetünk el jelentős sikereket. A tanár csupán a logikai összefüggések megértésében jelent nagy segítséget, ám ha egy osztálynyi diák közt ülünk, akkor ennek elég kevés a jelentősége. A nyelvtanulás jó részt magolásból áll – hisz a szavak, kifejezések mellett a nyelvtani összefüggéseket is memorizálnunk kell -, ehhez azonban nem kell társaság. Ennyi szükséges csupán a hatékony tanuláshoz. Kitartás, türelem, és rengeteg idő.