Fel-le rója útját a Budavári Sikló

1870 márciusában kezdte meg működését a főváros egyik legkülönlegesebb járműve, a Budavári Sikló. Fennállása során túlélt háborút és kétségeket. Több évtizedes szünet után, 1986 óta a mai napig üzemel a Szent György tér és a Clark Ádám tér között. Két, különleges felépítésű kocsija egy 95 méter hosszú sínpályán halad, 50 méternyi szintkülönbséget leküzdve szállítja az utasokat.

A Budavári Sikló két kocsijának saját neve is van, Margit és Gellért. A kocsik külső borítása fából készült. A jármű elemei inga-szerűen vannak összekötve. Amikor az egyik kocsi megindul a lefelé, a másik kocsi ugyanolyan tempóban felfelé halad. A járművek mozgatása eredetileg gőzhajtással történt. A gépház az alsó végállomáson működött, ami a világháborút is túlélte. Mára azonban elektromos motor segítségével működtetik a rendszert, ami a felső, Szent György téri végállomás alatt található. A rendszer modernizálása révén biztonságos fékrendszerrel rendelkezik, ami egy esetleges kábelszakadás esetén a sínhez rögzítené a kocsit.

A két kocsi befogadó képessége korlátozott. Egy menet alkalmával a lépcsőzetesen kialakított kocsiban 24 utas utazhat egyszerre. Részben a kis kapacitásnak, részben a Siklónak, mint különleges közlekedési eszköznek köszönhető az az apró kellemetlenség, hogy általában valamennyit várakozni kell, ha úgy döntünk, hogy utaznánk egy kört rajta. A kocsikból – leginkább a három részes kocsielem legalsó részéből – igazán különleges kilátás nyílik a városra. A sínpálya, valamint a hegyen kialakított gyalogos útvonalak azt is lehetővé teszik, hogy a sikló felett két helyen is áthaladjunk, vagy épp megálljunk kicsit nézelődni a hegyi vasút sínpárjai felett. Napjainkban a sikló naponta reggel 7:30 és este 22 óra között szállítja utasait a várba, illetve a várból.