Mikor jön el a felmondás ideje?

Mindenki érzi úgy néha, hogy a legjobb lenne kilépni a mókuskerékből és szabadabban, kötöttségek nélkül élni, és fokozottan igaz ez a munkára. Néha-néha bevillan a gondolat: vajon jó helyen vagyok itt? Vagy itt lenne az ideje felmondani és váltani?

Ez a kérdés persze korántsem ilyen egyszerű, hisz senkinek nincs kedve minden nap dolgozni, teljesen természetes, hogy egy fáradtabb, nehezebb időszakban a munkakedvünk is csökken. Ha ez az érzés állandósul bennünk akár hónapokig, akkor persze el kell gondolkodni azon, hogy lehet, hogy nem ott vagyunk, ahol lennünk kellene. De mi a helyzet akkor, ha elvagyunk? Ha nem piszkál a főnök, jó fejek a munkatársak, és stresszből se jut túlságosan sok? Maradjunk a jól megszokottban, vagy lépjünk?

Ahogy a bölcsek mondják, egy munkahelyen vagy tanulj, vagy keress jól. Ha mind a kettő összejön egy pozícióban, akkor megütötted a főnyereményt, ám sokáig az is elég, ha csak az egyik van meg. Ha tanulni tudsz, akkor folyamatosan fejlődsz szakmailag, amit majd a későbbiekben kamatoztathatsz anyagiakban is. Ha jól keresel, akkor pedig ideig-óráig az sem gond, ha tudásban nem lépsz előre, mindössze arra ügyelj nagyon, hogy a megkeresett plusz pénzt fektesd be a jövődbe. Abban az esetben viszont, ha a munkahelyi körülmények nem megfelelőek, akkor minél előbb kezdd el megszervezni a váltást. Egy mérgező hangulatú állás ugyanis folyamatosan leépít, tulajdonképpen attól függetlenül, hogy mivel is van probléma, a lényeg, hogy azon te nem tudsz változtatni, az okok rajtad kívülállóak. Ha a közvetlen feletteseddel lehetetlen a kooperáció, vagy a munkatársaid fúrják egymást (és téged) megállás nélkül az hosszabb ideig kibírhatatlan és fokozatosan csökkenti a produktivitást is. Intő jel az is, nem lépsz előre a ranglétrán, ha legalább kétévente nem kapsz fizetésemelést, illetve ha egyáltalán nincs előrelépési lehetőség a munkahelyeden. Ezekben az esetekben érdemes hideg fejjel számot vetni és amint felmerül egy jobb lehetőség, a lehető leggyorsabban váltani.