Mit tegyünk pánikroham esetén?

Kevés ijesztőbb dolog létezik a pánikbetegségnél. Aki először tapasztalja meg, hogy milyen ereje van egy ilyen rohamnak, az soha többé nem felejti el, és bizony pontosan ebben rejlik az egész probléma átka.

Agyunk egy rendkívül összetett mechanizmus, működésének jó részét még mind a mai napig nem is igazán értjük. Ám vannak olyan részei, amelyek az evolúcióból ránk maradt egyszerű reakciók szerint operálnak. Ilyen az is, amikor valamilyen veszélyhelyzetre reagálunk. Ilyenkor ugyanis két út áll előttünk: vagy felvesszük a harcot, vagy menekülőre fogjuk. Régen ez volt a túlélés záloga, ma már azonban igen ritkán kerülünk olyan szituációkba, amikor az életünk múlna a gyors reakción. Az agyunk azonban nem egészen így gondolja – amivel alapvetően még nem lenne baj -, és hajlamos olyan helyzetekben is a két válasz közül mazsolázni, amikor az nem indokolt. Még nagyobb a gond, ha egy olyan szituációban történik mindez, ami amúgy nem is rejt magában veszélyeket, ám mégis beindul a menekülő reflex.

Sorban állás közben, a tömött buszon utazva, vagy egy liftben álldogálva, szinte a legváratlanabb pillanatokban csap le a torokszorító érzés. Ha pedig egyszer átéltünk egy ilyen rohamot, akkor onnantól kezdve mindig attól fogunk rettegni, hogy mikor jön a következő, ez a félelem pedig pontosan az újabb pánikroham indikátora. Öngerjesztő folyamatként akár az egész életünk felett átveheti az irányítást, kínszenvedéssé téve még a legegyesszerűbb cselekvéseket is. Tenni ellene nem könnyű, ám meg kell próbálni. A leghatásosabb módszer a figyelemelterelés és a helyes légzéstechnika. Sajnos csak úgy lehetünk úrrá a problémán, ha bele állunk, ugyanis minél inkább kerüljük a félelmetes helyzeteket, annál több lesz belőlük. Ha tudjuk, hogy egy buszos út szinte biztos rohamot idéz elő, akkor idővel bármit megteszünk, hogy ne kelljen buszra szállni. Azonban pontosan ennek ellenkezőjére van szükség. Tisztázzuk magunkban, hogy nincs fizikai problémánk, és a jelenség csupán az agyunkban játszódik le. Fogadjuk el, hogy megtörténik, ismerjük meg a természetét, és ne hagyjuk, hogy a félelem gátoljon minket. Jöjjön, aminek jönnie kell – ez a legjobb gondolkodásmód. Ezzel ugyanis pontosan az erejét vesszük el a pánikbetegségnek, és idővel a panaszok is enyhülni fognak.