Veszélyes édesítőszerek?

A jóléti társadalmak egyik legnagyobb problémája az elhízás. Az édes íz szeretete születéstől fogva jellemző tulajdonságunk, már a csecsemők is ösztönösen előnyben részesítik már ízekkel szemben. A különféle cukrok magas kalóriatartalma miatt, illetve a cukorbetegeknek készült élelmiszerekben napjainkban egyre több termék készül mesterséges édesítőszerekkel.

[wp_ad_camp_1]

Az édesítőszerek két csoportra oszthatók. Az egyiket a mesterséges édesítőszerek, a másikat a cukorhelyettesítő anyagok alkotják. A mesterséges édesítőszerek négy típusával találkozhatunk az élelmiszerekben és italokban, ezek a szaharin, a ciklamát, az aszpartám és az aceszulfám-K.  A szaharint nem képes az emberi szervezet megemészteni, ám az aszpartam lebomlik. A ciklamát és az aceszulfám-K hőstabil, vagyis hevítés hatására is megtartják ízhatásukat. A szaharin és az aszpartam hőlabilis, sütéshez, főzéshez nem használható. A szaharin az egyik legrégebben használt édesítőszer. 300-400-szor édesebb, mint a cukor, nincs benne kalória és szénhidrát. Kellemetlen, kesernyés utóíze miatt gyakran kombinálják más édesítőszerekkel, például az azpartammal, melyet főként szénsavas diétás italok előállításához használnak.

A hetvenes években több tanulmány is foglalkozott a szaharin rákkeltő hatásával. A vizsgált patkányoknál hólyagrákot okozott, így egy ideig a potenciálisan rákkeltő vegyületek közé sorolták, de később kutatásokkal igazolták, hogy ez emberekre nem igaz. Az 1990-es években az aszpartamról is jelentek meg olyan cikkek, amik az édesítő egészségre gyakorolt káros hatásait taglalták. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal 2006. május 5-i véleménye leszögezi, hogy semmilyen vizsgálati eredmény nem igazolja az aggodalmat a mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban.