Zsiráfok: a magasságukkal van a baj
A zsiráf valóban rejtélyes állat. Kivételes anatómiájával és evolúciós adaptációival a zsiráf az állatok evolúciójának és fiziológiájának kiemelkedő esete. Most a koppenhágai egyetem és a kínai északnyugati politechnikai egyetem nemzetközi kutatócsoportja kiváló minőségű genomot állított elő a zsiráfból, és megvizsgálta, hogy mely gének felelősek valószínűleg egyedi biológiai tulajdonságaiért.
[wp_ad_camp_1]
A zsiráf rendkívüli testalkata a fiziológiai együttadaptációk hosszú listájához vezetett. A zsiráf vérnyomása például kétszer olyan magas, mint az embereknél és a legtöbb más emlősnél, hogy egyenletes vérellátást biztosítson a magasztos fejnek. Hogyan tudja a zsiráf elkerülni a magas vérnyomás szokásos mellékhatásait, például a szív- és érrendszer súlyos károsodását vagy az agyvérzést? A csapat felfedezett egy sajátos gént – FGFRL1 néven -, amely számos változáson ment keresztül a zsiráfban az összes többi állathoz képest. Kifinomult génszerkesztési technikákkal zsiráfspecifikus FGFRL1 mutációkat vezettek be a laboratóriumi egerekbe. Érdekes módon a zsiráf típusú egerek két fontos szempontból különböztek a normál egerektől: kevesebb vér- és érrendszeri és szervi károsodást szenvedtek, ha vérnyomást növelő gyógyszerrel kezelték őket, és tömörebbek és sűrűbbek voltak.
„Mindkét változás közvetlenül kapcsolódik a zsiráf egyedi fiziológiai jellemzőihez – megbirkózik a magas vérnyomással és megőrzi a tömör és erős csontokat, annak ellenére, hogy bármely más emlősnél gyorsabban növeszttetik őket, hogy kialakuljon a hosszúkás nyak és láb.” Rasmus Heller a Koppenhágai Egyetem Biológiai Tanszékéről volt a tanulmány egyik vezető szerzője. Noha az embereknek az ágyból való kiugrás erőfeszítés nélküli és elegáns ügy lehet, a zsiráf esetében ez biztosan nem így van. Pusztán a felállás hosszadalmas és kínos eljárás, nemhogy felkelni és menekülni egy vad ragadozó elől.