Mi a tofu?

A tofu olyan típusú étel, amit vagy szeret, vagy nem volt jól előkészítve. A jiggony szójabab-termék az eonok óta létezik, hiszen a tofut már említi egy 950-ben kelt kínai szöveg.

[wp_ad_camp_1]

A buddhista szerzetesek elterjesztették a tofu jó hírét Japánban és Koreában, és néhány évszázaddal később a fehérje az Egyesült Államokba került. Benjamin Franklin a legkorábbi ismert amerikai, 1770-ben Londonból Philadelphiába küldött levélben írt a tofu-ról. Csomagolt tofu-sütemények az 1950-es évek végén kerültek az amerikai élelmiszerboltokba, vízzel töltött, hőszigetelt műanyag zacskókban. De a tofu nem éppen azonnali sláger volt. Az Egyesült Államokba történő bevezetése során egyesek enyhén félreértették a tofut, mások pedig egyenesen csúfolták. Kedves és unalmas hírneve arra késztette a legtöbb amerikai családot, hogy elzárkózzon az ingatag ételtől. Nemrégiben 1986-ban a tofut Amerika leginkább utálatos ételének nyilvánították. De az amerikaiak és a tofu közötti félreértés az elmúlt években megrepedt. Valójában a tofu – magas fehérjetartalmú, alacsony költségű és könnyen kezelhető – hazánkban és Amerikában is közkedvelt. Manapság széles körben elfogadott és sok étteremben megszokott, ahol a vásárlóknak hatalmas mennyiségű tofu közül lehet választani.

De mi is a tofu? A tofu szójatej, nem homályos zöld edamame hüvelyből, hanem érett fehér szójababból, főtt, túrós és préselt, hasonló a tejsajthoz. A szójababot áztatják és őrlik amelyet vízzel felmelegítenek, majd leszűrik, hogy szójatej legyen belőle. Ezt a tejet koagulánssal kombinálják – hagyományosan nigarival, a szárított folyadékkal (főleg magnézium-kloriddal), amely megmarad, miután a konyhasót eltávolították a tengervízből. Egyéb koagulánsok, például magnézium-klorid, kalcium-szulfát vagy magnézium-szulfát is használhatók. A szójatejet és a koagulánst addig pároljuk, amíg a túró és a tejsavó elválik, majd ruhával bélelt formákba helyezzük, és addig nyomkodjuk, amíg a savó kifolyik.