A rágcsáló fajták típusai és jellemzői

A rágcsálók különféle aktivitási mintákat mutatnak, egyesek nappaliak (nappal aktívak), míg mások éjszaka tevékenykednek. Az éjszakai rágcsálókra jellemző, hogy nagyon nagy szemük van, ami jobb éjszakai látást biztosít.

Rágcsáló fajták információi olvasgatóak el a sunikft.hu weboldalon, tehát na habozzon, kattintson ide és ismerje meg hogyan vethet véget a rágcsáló inváziónak. A legnagyobb fennmaradt (élő) faj a dél-amerikai kapybara (Hydrochoerus hydrochaeris). Ennek a fajnak a kifejlett egyedei elérhetik a 66 kg-ot, testhosszuk pedig akár 135 cm is lehet. Ezzel szemben a legkisebb rágcsáló a törpe jerboa (Salpingotulus michaelis), amely Pakisztán forró, homokos sivatagaiban őshonos faj. Tömege körülbelül 0,2 uncia (5 g), testhossza pedig 5 cm, nem számítva nagyon hosszú farkát. A rágcsálók többnyire növényevők, magvakat, kérget, leveleket és gyümölcsöt esznek, bár sokan időnként rovarokkal is táplálkoznak. A szöcske egerek (az USA-ban és Mexikóban találhatók) húsevők, rovarokkal, pókokkal, férgekkel és még kígyókkal is táplálkoznak. Az emberi településekkel kapcsolatban élő patkányok és egerek köztudottan mindenevők, és szinte mindent megesznek, amivel csak találkoznak.

Sok rágcsáló téli álmot alszik. Egyes mókusok és prérikutyák minden évben 5-8 hónapig alszanak; hibernáció alatt testhőmérsékletük és anyagcseréjük csökken, ezáltal csökken a táplálékigényük. A sarkvidéki ürge (Urocitellus parryii) a téli hónapokban áthibernált. Hibernált állapotban testhőmérséklete akár -3 fokra is csökkenhet. Sok sivatagi faj amellett, hogy télen áthibernál, mindennapos nyugalmi állapotot mutat, a melegben az odúkban alszik, és csak éjszaka bukkan fel. Ez az energiaszegény életmód lehetővé teszi számukra, hogy alacsony tápértékű ételekkel éljenek túl. Amennyiben még többet tudna meg erről a témáról, nézzen be a sunikft.hu weboldalra.