Ezért gondold meg kétszer, mielőtt tengerimalacot vennél

Sokak életében eljön az a pillanat, amikor úgy gondolják, hogy itt lenne az ideje valamilyen házi kedvenc beszerzésének. A legtöbben ilyenkor maradnak a klasszikus vonalon és magukhoz vesznek egy macskát, vagy egy kutyát – ki-ki a preferenciáinak megfelelően -, ám előfordul, hogy valamiért nem akarunk ekkora felelősséget a nyakunkba venni.

A macska még csak hagyján, de a kutya nagyon is társas lény, és a rengeteg előnye mellett tagadhatatlan, hogy sok esetben gátló tényező, ha gazdikká válunk. Nem lehet csak úgy spontán elmenni nyaralni, de még egy hosszabb program beiktatása is szervezést igényel, hisz négylábú kedvencünket nem hagyhatjuk magára egész nap. Emiatt aztán jó ötletnek tűnik valamilyen olyan állat választása, amely kevesebb nyűggel, felelősséggel és megkötéssel jár. Ugyancsak ez a helyzet szokott megtörténni akkor is, amikor a gyerek elér abba a korba, hogy szeretne állatot – szinte mindig egy kutyát -, ám mi, szülők, tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a végén úgyis ránk marad a sétáltatás, etetés, rendrakás, úgyhogy mereven elzárkózunk a kérés elől.

Ilyenkor – hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon – kompromisszumként rábólintunk valami akváriumos, ketreces megoldásra, és nagy hirtelenjében azon kapjuk magunkat, hogy egy tengerimalac – pár – visít, ahányszor csak hozzáérünk a hűtőszekrény ajtajához. Ugyanis képeken és a filmekben a tengerimalac egy nagyon cuki kis állat, ami naphosszat elvan a kis kuckójában, ám a valóság azért ennél kevésbé rózsaszínű. Azt gonoszság lenne kijelenteni, hogy annyi gond és tennivaló van vele, mint egy kutyával, ám ha azt hisszük, hogy annyival el van rendezve a tartásuk, hogy néha adunk nekik valami rágcsálnivalót, akkor keserű csalódásban lesz részünk. A tengerimalac ugyanis hangos, akaratos, ráadásul egyedül boldogtalan is, emiatt aztán rövidtávon úgyis beszerzünk neki legalább egy társat, amivel azt érjük el, hogy még hangosabb és még akaratosabb lesz a páros. Vágni kell a körmüket – amiért nem rajonganak -, tisztítani alattuk az élőhelyüket – méghozzá sűrűen -, és a szőrük fésülését sem szabad elhanyagolni. Gyakorlatilag csak sétáltatni nem kell – ám ha egészségesen akarjuk tartani őket, akkor időnként ki kell engedni -, ám tennivaló akad vele bőven, így gondoljuk meg, hogy vállaljuk-e a az állattal járó feladatokat, lehetőleg még vásárlás előtt.