Kik is azok a szüfrazsettek?

A nők egyenjogúsága ma már természetes a fejlett országokban, de nem volt az mindig igy. Évszázadokkal ezelőtt a nő alsóbbrendűnek számított, némely kultúrákban nem tartották többre őket apáik, férjük személyes tulajdonánál. Már a 17- században is voltak törekvések a női egyenjogúság kivívására, de a feminizmus a 19. században érte el a csúcsát. ennek egyik ága volt a szüfrazsett-mozgalom.

[wp_ad_camp_1]

A mozgalom a nők szavazatijogáért, egyenlő oktatásáért és munkalehetőségeik megteremtéséért harcolt. A szüfrazsettek elítélték a nők családon belüli alárendeltségét, és harcoltak a nők nagyobb szerepvállalásáért a közéletben. A mozgalom tagjai a legtöbb olyan eseményt, ami királyi részvétellel zajlott, gyújtogatással és bombatámadásokkal próbálták megzavarni. Mindenkit támadtak, aki szimpatizált a királyi párral, vagy a kormány vezető politikusaival. Iskolákat, templomokat, állami intézményeket rongáltak meg, vagy gyújtottak fel. A legdrámaibb helyzet Angliában alakult ki. Vezetőjük, Emmeline Pankhurst neve a történelem legnagyobbjai között szerepel. Így foglalta össze céljaikat: „Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei.”

A kormányzat erős nyomást gyakorolt az aktivistákra, gyakoriak voltak a házkutatások és a kihallgatások. A börtönbe zárt szüfrazsettek éhségsztrájkba kezdtek, amit a kormányzat kényszertáplálással próbált megakadályozni. A táplálék bejuttatására használt csövek túl vastagok voltak, így azok orron keresztüli alkalmazása rendkívül brutális eljárásnak számított. Előfordult, hogy egy nő összes testnyílását felhasználták a táplálék szervezetbe juttatására. Az első világháború jelentette a szüfrazsett mozgalom végét, és elvezetett a kívánt reformokhoz is, a szüfrazsett mozgalom önmagában nem volt elég a választójog kivívásához, kellett hozzá a háború okozta társadalmi megrázkódtatás is.